2025 év hala
Az év hala 2025-ben!
Győzött a kurta baing!
A Magyar Haltani Társaság 16. alkalommal rendezte meg az "Év hala" választást és a korábbi évekhez hasonlóan az elnökség idén is három jelöltet állított: a dévérkeszeget (Abramis brama), a kurta baingot (Leucaspius delineatus) és a vágódurbincsot (Gymnocephalus cernua). A természetkedvelők és halbarátok e három, hazánkban őshonos halfaj közül választhattak. A 2024. december 31-én éjfélig beérkezett 3586 szavazat 26 százalékával a vágódurbincs harmadik lett, a dévérkeszeg 30,7%-kal a második, a győztesünk pedig a voksok 43,3%-át szerezte meg.
A kurta baing a nyúldomolykófélék családjába tartozó apró, őshonos halunk. Teste megnyúlt és vaskos, háta és hasvonala enyhén ívelt. Rövid, tompa orra és jellegzetesen nagy szemei figyelemfelkeltőek. Szája felső állású, a nagy szájhasíték meredeken felfelé irányul. Alsó állkapcsa kampószerűen felhajlik, így szinte álarcszerűen takarja a fejét. Általános mérete 6–8 cm között mozog, de ritkán akár 10 cm-re is megnőhet. Pikkelyei aprók, ezüstösek, és könnyen lehullanak. Táplálékát főként planktonikus élőlények, árvaszúnyoglárvák és a vízfelszínre hulló apró rovarok alkotják. Szaporodása április és július között zajlik, amikor párosan rakják le az ikrákat. A nőstény 100–150 darab ikrát ragaszt vízi növényekre, amelyeket a hím őriz és gondoz. Élőhelyként a lassan áramló vagy állóvizeket kedveli, például tőzegbányatavakat, holtmedreket és alföldi csatornákat. Nagyobb folyóinkban többnyire csak az áradások után jelenik meg a hullámtereken. Jellegzetes bélyege a farokalatti úszó tövén található pontsor, valamint az oldalvonal, amely csupán az első néhány pikkelyen látható. Élőhelyeinek eltűnése és az inváziós fajok terjedése miatt állományai jelentősen visszaszorultak. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
További információk
Előfordulása
A kurta baing kisebb állóvizek, levezetőárkok, lassú folyású patakok lakója, amelyekben apró mérete miatt gyakran észrevétlen marad. Állományának nagysága ugyanabban a vízben is szélsőséges változásokat mutat. Egyik évről a másikra tömegessé válhat, majd esetleg hirtelen eltűnik. Megtalálható a Rajna és a Duna vízgyűjtő területétől egészen az Urálig és a Kaszpi-tengerig.
Az előfordulását tekintve egyik legelterjedtebb édesvízi halfajnak tekinthető. Magyarországon 1897-ben Mocsáry Sándor fedezte fel a Sebes-Körösben.
Hasonló fajok
Több pontyféle ivadékával is könnyen összetéveszthető, mivel azok fiatal példányain az oldalvonaluk gyakran nem látszik végig. A legjobban hozzá hasonlító faj a szélhajtó küsz (Alburnus alburnus), melynek teste oldalról lapítottabb és anális úszójában 16-20 sugár van. A balin (Aspius aspius) száján lévő hasítéka enyhén fölfelé irányul és szájszöglete viszont a szeme alá ér. A garda (Pelecus cultratus) szája hasonló állású, de nagy mellúszója eléri a hasúszó tövét és oldalvonala teljes.
Megjelenése
A hal teste erősen nyújtott orsó alakú, oldalról enyhén lapított. Nagy, ezüstösen csillogó pikkelyei (44-48 egy hosszanti sorban) könnyen leválnak. Orra rövid és tompa, szájnyílása kicsi, felső állású, az alsó állkapocs hegyi része a felső állkapocs sekély mélyedésébe illik, de szájszeglete nem éri el a szem vonalát. Oldalvonala nem teljes, hiszen 7-12 pikkelyre terjed ki. Hátúszója 10-11, farok alatti úszója 14-20 sugarú; a has alsó segélye a has úszók és a farok alatti úszó között ék alakú. Garatfogai egy - vagy kétsorosak, 5-4. Kék színű, hosszanti csíkjai jól láthatóak a farok részén. Barnástól az olajzöldesig változik hátszíne, oldalai élénk ezüstös csillogásúak kék árnyalattal, has oldala átvált fehéresre. A legkisebb magyarországi pontyféle testhossza 6 centiméter, a nőstények elérhetik a 9 centimétert, mert valamivel nagyobbak a hímeknél. 36-42 csigolyája van.
Életmódja
Apró termetű rajhal, amely főként a parti részek sűrű növényzetében, a felszínhez közeli vízréteg lakója. Táplálékát csapatokba verődve gyűjti, állati és növényi eredetűeket is fogyaszt, azonban étrendjét leginkább plankton és repülő rovarok lárvái jelentik.
Szaporodása
Az időjárás viszontagságait jól tűri, a népi hagyomány szerint az iszapból is kikel. Április és július között ívik. Körülbelül 1 milliméter átmérőjű ikráit a nőstény rövid tojócsövével kör alakú vagy spirális szalagban gyöngysorszerűen vízinövények szárára, levelére, vagy vízbe hullott levelekre, ágdarabokra ragasztja. Kisszámú 100-150 darab ikrát rak. Párosával ívó halfaj, a pontyfélék körében alacsony ikraszámát úgy ellensúlyozza, hogy az ivadék kikeléséig (9-12 nap) a hím őrzi azokat. Ilyenkor a fejével az ikrákat hordozó fűszálat, hínárt bökdösi, oxigéndús vizet hajtva az ikrákra. Egyévesen válik ivaréretté.
